Részvények eladása és átlagárfolyam csökkentése

Inkább a gyakorlati technikákra fogok koncentrálni, mint az alapvető elméletekre vagy elvekre.

Ma a gyakorlatban a legfontosabb és legnehezebb dolgokkal kezdem.

Mit gondol, mi a legfontosabb a gyakorlatban?

A részvényekkel való kereskedésben a pénzkeresés legjobb módja, ha sokat nyerünk, ha veszítünk, akkor keveset.

Fordítva, ha 1%-ot nyer, majd 3%-ot veszít, akkor 4 napig keres, és egy napig veszít.

Ez a jelenség általában a részvényekben jártas, közép szintű kereskedőknél fordul elő.

Amikor már többé-kevésbé érti a diagramokat, és a kereslet-kínálatot is, akkor ez a helyzet alakul ki.

A legtöbb részvénykereskedő ebbe a kategóriába tartozik.

Akik úgy érzik, hogy valami jön, de nem jön be, akik kétszer felmennek, kétszer lemennek, vagy

akik kétszer eltalálják, egyszer mellé lőnek, de nem nyernek, azoknak a kereskedési módszere hibás.

A legtöbb kereskedő, aki nyer, az a nagy nyereség és a kis veszteség arányának köszönheti a sikerét.

Még a szakértőknek és a profiknak sem lehet veszteség nélkül kereskedni.

Csak az a különbség, hogy ők jól ismerik a veszteség minimalizálásának módját, és hozzászoktak.

Személy szerint én azt gondolom, hogy a legfontosabb a kereskedési módszer, a technika.

Mindenki tudja, hogy a stop-loss fontos, de senki sem tanítja meg, hogyan és milyen módon kell használni.

Mindenkinek más a kritériuma, de ez a kereskedési módszer a gyakorlatban a leghatékonyabbnak bizonyult számomra.

Ezért ma a stop-loss és a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) módszerről fogok beszélni.

Általában a nagyon rövid távú és az 1%-os kereskedés esetén a stop-loss szint 3-4%, a hosszú távú befektetés esetén pedig 10%.

De ez a gyakorlatban nem működik.

Mit gondolnak, a részvényeket emelő erők nem tudnak ezekről a dolgokról?

Éppen ezért rángatják fel és le a részvényeket, amikor azok elkezdnek emelkedni.

A legtöbb esetben a részvények azáltal emelkednek, hogy a rövid távú befektetők stop-loss szintet beállítanak.

Akkor kell türelmesnek és félelem nélkül kitartani, amikor a részvények fel és le mozognak, és a minimumot áttörik, hogy a profitot teljes egészében begyűjthessék.

Mit tegyünk a stop-loss mértékével kapcsolatban? Nincs rá egyetlen helyes válasz, az egyéni tűrőképességen múlik.

Vagyis a részvények csökkenése ellenére tud-e félelem nélkül kitartani, és van-e türelme.

​

Ezért a stop-loss mértéke a befektetők befektetésének arányától és összegétől függ.

Nem tudom, hogyan használják a stop-losst a többi kereskedő, de én így csinálom.

Tegyük fel, hogy egy részvényből 10 millió forintot szeretnénk venni. Az első vételhez az összeg 50%-át használjuk fel, ami 5 millió forint.

A vétel után emelkedni kezd a részvény.

Ha 2% profitot érünk el, akkor végrehajtjuk a második vételt.

(Ez a kereskedés folyamán a mélypontnál történő vétel lehet, vagy a kereskedési megrendelések volumene alapján is lehet finomhangolni, de a lényeg, hogy az extra vétel akkor történjen, amikor a részvény nyereséges.)

Az extra vétellel a portfólió hozama csökken, de így a részvények eladása esetén is biztosítva van a profit.

Az extra vétel után a növekedés kétszeresére nő.

Ezáltal maximalizáljuk a profitot.

Ha az extra vétel után a részvény ára csökken, akkor a #stop-loss #szint a profittal lesz egyenlő.

Eladhatjuk az összes részvényt, vagy eladhatjuk a 75%-át, a többi 25%-kal pedig folytathatjuk a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) és a "buy-the-dip" (befektetés emelkedés közben) ciklust.

Most nézzük meg, mi történik, ha a vétel után a részvény ára csökken.

Az első vétel után 1-2%-kal (a részvénytől és az egyéni tűrőképességtől függően) csökken a részvény ára, akkor eladjuk a 25%-át a portfóliónknak.

A legtöbb esetben a növekvő részvények korrekciója 2% körüli.

Megvisszük a dupla alját, majd megvárjuk, amíg a dupla alj előtt elért maximumot áttöri, és addig várunk a mélypontig.

A növekedés közbeni korrekció esetén a dupla alj után lehet vétel, de a nyitó árfolyamhoz képest csökkenő részvényeknél a dupla alj után további csökkenés gyakran előfordul.

A mélypont elérése után hozzáadjuk a 25%-ot a portfóliónkhoz.

Ha a csökkenés 3-5% vagy több, akkor az nem csak egy átmeneti ingadozás, hanem csökkenésre utalhat.

Ebben az esetben a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) aznap tilos.

Várjunk egy napot, vagy akár kettőt is, amíg a trendforduló biztosan nem látszik.

A "buy-the-dip" (befektetés esés közben) siker után, ha a részvények emelkednek, akkor meg kell vizsgálni, hogy ez csak egy technikai emelkedés, vagy további növekedésre utal.

Eladhatjuk az összes részvényt, vagy a 25%-át, vagy 50%-ot hozzáadhatunk a portfóliónkhoz.

A 3-5% feletti csökkenés után bekövetkező emelkedés általában az összes részvény eladására ösztönöz.

Ha a kisebb korrekció után sikeres volt a "buy-the-dip" (befektetés esés közben), akkor a 50%-os extra vétel az emelkedés során ugyanazt a stratégiát követi, mint az első vételnél.

Ha az első "buy-the-dip" (befektetés esés közben) után a részvények ára továbbra is csökken, akkor a stop-loss szint a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) vételára lesz.

A részvénynek aznap vagy a következő napon kevés a esélye a megfordulásra.

Ha a következő napon a részvények biztosan megfordulnak, akkor a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) aránya 50%.

Ha ez sem sikerül, akkor ha háromszor nem sikerül, akkor többet kell tanulni.

Ha háromból csak egyszer sikerül, akkor sem veszítesz, de ha még ez sem sikerül, akkor többet kell gyakorolni #szimulátoron.

Végül, ha a csökkenés 10% vagy több, akkor hagyjuk a 25%-ot a portfólióban, és ne végezzünk "buy-the-dip" (befektetés esés közben) akciót.

A portfólió 75%-ával próbáljunk profitot generálni más részvényekkel, és a profitot használjuk arra, hogy a 25%-ból kivonjuk a részvényeket.

Ha a 25% be van szorulva, de a portfólió 75%-a 3% profitot hoz, akkor

arra az összegre eladjuk a be szorult részvényeket.

Ha 12%-kal van be szorulva, akkor ha a portfólió 4%-ot nyer, akkor az összeg elegendő lesz a be szorult részvények teljes eladására, anélkül, hogy a portfólióban veszteség keletkezne.

Ha egy-két részvénnyel sikerül profitot generálni, akkor a be szorult részvényeket azonnal el lehet adni.

Ne gondoljuk azt, hogy csak azért, mert egy részvény nagyon esett, feltétlenül emelkedni fog. Ne végezzünk "buy-the-dip" (befektetés esés közben) akciót, és még akkor is, ha emelkedik,

nem valószínű, hogy az eredeti árfolyamra visszamegy.

Ez azt jelenti, hogy nincs értelme egy "halott" részvénybe pumpálni a pénzt.

A legjobb megoldás, ha feladjuk a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) akciót, és más részvényekkel próbálunk profitot generálni, hogy pótoljuk a veszteséget.

​

Nem tudom, megértették-e, amit elmondtam.

​

Akik félnek a 25%-os portfólió díjától, vagy attól, hogy 2%-ot veszítenek a 25%-os portfólióval, azoknak a hosszú távú befektetés a megoldás.

A 25% portfólió 2%-os vesztesége a "buy-the-dip" (befektetés esés közben) után, ha 100%-os portfólióban történik, akkor 0,5%-os emelkedéssel kompenzálható.

Akiknek az a szokása, hogy hol nyernek, hol veszítenek (a folyamatosan veszteséges kereskedőket leszámítva, ők többet kell tanuljanak),

ha ezt a módszert elsajátítják, akkor más kereskedési módszerek nélkül is profitot generálhatnak.

Ez a módszer kevesebb veszteséget eredményez, és a sikerek maximalizálják a profitot, de nem feltétlenül hoz nagy nyereséget, hanem a stop-loss biztosítja a veszteségek minimalizálását.

A részvények esése sem okoz félelmet.

Természetesen nehéz megmondani, hogy a részvények ára alul van-e vagy sem, de ha nem biztos benne, akkor

az első emelkedés után, ha a mélypont magasabb, akkor vásároljon.

Akiknek nincsenek meghatározott kritériumai a befektetés összegére és a stop-loss stratégiájára, azoknak

tartózkodniuk kell a vételtől, és ezeket a kritériumokat először meg kell határozniuk.

Ez vonatkozik a hosszú távú befektetőkre és a nagy összeget befektetőkre is.

A hosszú távú befektetés esetén a részvényeket rendszeresen kell vásárolni.

​

Ha nem veszítünk, mindig lesz lehetőségünk.

​

A gyakorlatban nem a napi maximális nyereség a fontos, hanem az, hogy hogyan lehet elkerülni a veszteséget,

és hogy hogyan lehet visszanyerni a veszteséget, ezt kell elsajátítani.

A fent említett módszer a rövid távú kereskedéshez tartozik, és ez a személyes stop-loss stratégiám.

Nem azt mondom, hogy mindenki kövesse ezt a módszert.

Mindenkinek meg kell találnia a saját módszerét, és be kell építenie a saját szokásaiba.

​

Könnyűnek tűnik, de nem az.

​

Nehezebb volt ezt kidolgozni, mint a kereskedési módszereket.

​

Ha kipróbálod, rájössz, hogy nem könnyű.