Amikor befektet valamilyen részvénybe vagy ingatlanba, fontos megérteni a vállalat vagy az eszköz egészségét. Ebben az összefüggésben az „adósság” az egyik legfontosabb tényező, amelyet ellenőrizni kell. Ezért ma elmagyarázzuk, hogy mi az adósság, és miért fontos.

Pénzügyi kimutatások - Adósság

Alapfogalmak

A pénzügyi kimutatásokban az „adósság” kifejezés a vállalat által visszafizetendő kötelezettséget jelenti. Ez magában foglalja a vállalat által külső szervezetektől vagy magánszemélyektől kölcsönzött pénzt, valamint a fizetendő kötelezettségeket, előre fizetéseket és hasonlókat. Mivel ezek az adósságok befolyásolják a vállalat pénzügyi helyzetét és jövőbeni pénzáramlását, a befektetőknek gondosan meg kell vizsgálniuk őket.

Az adóssághoz általában lejárat és kamatláb társul. A lejárat azt jelenti, hogy a vállalatnak mikorra kell visszafizetnie az adósságot, a kamatláb pedig meghatározza, hogy mennyi kamatot kell fizetnie a vállalatnak az adósság után. A magas kamatláb vagy a rövid lejárat növeli a vállalat pénzügyi költségeit, és pénzügyi nyomást gyakorolhat rá, ezért a befektetőknek figyelembe kell venniük ezt.

Az adósság sokféle lehet, és fontos megérteni az egyes típusok sajátosságait. Például a rövid lejáratú adósság 1 éven belül visszafizetendő, míg a hosszú lejáratú adósság 1 évnél hosszabb időszakra szól. A forgóeszköz-adósság olyan adósság, amelyet a vállalatnak azonnal vissza kell fizetnie, míg a nem forgóeszköz-adósság olyan adósság, amelynek visszafizetése egy bizonyos időre elhalasztódik. A különböző adósságfajták jellegének és feltételeinek megértésével a befektetők pontosabban tudják elemezni a vállalat pénzügyi helyzetét.

Az adósság elkülönítése és típusai a pénzügyi kimutatásokban

Az adósság két fő kategóriába sorolható: forgóeszköz-adósság és nem forgóeszköz-adósság.

• A forgóeszköz-adósság olyan adósság, amelyet 1 éven belül vissza kell fizetni, és ide tartoznak a beszállítói tartozás, a rövid lejáratú hitelek, a fizetendő kötelezettségek és az előre fizetések. Ezek az adósságok fontos mérőszámok a vállalat rövid távú finanszírozási és visszafizetési képességének értékeléséhez.
• A nem forgóeszköz-adósság olyan adósság, amelyet 1 év után kell visszafizetni, és ide tartoznak a kötvények, a hosszú lejáratú hitelek és a nyugdíjtervezési kötelezettségek. Ezek az adósságok a vállalat hosszú távú finanszírozási és visszafizetési tervéhez kapcsolódnak, és fontos szerepet játszanak a vállalat stabilitásának és növekedési potenciáljának megítélésében.

Az adósság típusai közé tartozik a hitel, a kötvény, a fizetendő kötelezettségek és az előre fizetések.

A hitel olyan hitel, amelyet bankoktól vagy más pénzügyi intézményektől kapnak, és két típusra osztható: rövid lejáratú hitel és hosszú lejáratú hitel. A kötvény olyan értékpapír, amelyet a vállalat bocsát ki, és a részvények mellett az egyik legfontosabb közvetlen finanszírozási eszköz. A fizetendő kötelezettségek olyan összegek, amelyeket a vállalatnak fizetnie kell a termékek vagy szolgáltatások beszerzéséért, de még nem fizette ki. Az előre fizetések olyan összegek, amelyeket a vállalat a vevőtől kapott a termékek vagy szolgáltatások kiszállítását megelőzően.

Ez az adósság információ mind a pénzügyi kimutatásokban szerepel, és a befektetőknek gondosan meg kell vizsgálniuk őket, hogy értékeljék a vállalat pénzügyi helyzetét és visszafizetési képességét.

Az adósságmutató és annak jelentősége

Az adósságmutató az egyik legfontosabb mérőszám a vállalat pénzügyi stabilitásának értékeléséhez, és a teljes adósságnak a saját tőkéhez viszonyított arányát méri. Ha ez az arány magas, akkor az azt jelenti, hogy a vállalat erősen függ az adósságtól, ami növeli a vállalat pénzügyi kockázatát.

Általában az adósságmutató 100% alatti értéket tekinthető megfelelőnek. De az iparág és a vállalat sajátosságaitól függően némi eltérés lehet. Például a gyártó cégeknek általában magasabb az adósságmutatója, mivel a nagy beruházásokhoz (például gyártósorok beszerzése) sok pénzre van szükségük. Ezzel szemben a pénzügyi vállalatoknak általában alacsonyabb az adósságmutatója, mivel ők a hitel használatára alapozott üzleti tevékenységet folytatnak.

A magas adósságmutatóval rendelkező vállalatoknak magasabbak a kamatköltségeik, ami csökkentheti a jövedelmezőségüket. A visszafizetési nyomás pedig növeli a nemfizetési kockázatot. Ezzel szemben az alacsony adósságmutatóval rendelkező vállalatok stabil pénzügyi struktúrával rendelkeznek, ami jobb ellenállóképességet biztosít a gazdasági ciklusokhoz képest, és a magasabb hitelminősítésük miatt könnyebb számukra finanszírozást szerezni.

Ezért a befektetőknek mindig meg kell vizsgálniuk a vállalat adósságmutatóját. Ez segít értékelni a vállalat pénzügyi helyzetét és visszafizetési képességét, valamint meghozni a befektetésről szóló döntést. Ezen kívül fontos nyomon követni az adósságmutató változását is, hogy lássuk, javul vagy romlik-e a vállalat pénzügyi helyzete.

A hosszú lejáratú és a rövid lejáratú adósság közötti különbség

Az adósság lejárat alapján két kategóriába sorolható: hosszú lejáratú és rövid lejáratú adósság.

• A hosszú lejáratú adósság olyan adósság, amelynek lejárata 1 évnél hosszabb. Általában a vállalatok hosszú távú finanszírozási célokra bocsátanak ki kötvényeket vagy vesznek fel hiteleket. Mivel a hosszú lejáratú adósság hosszabb időre szól, a vállalatnak több ideje van a pénzügyi források felhasználására. Viszont a magasabb kamatköltségek miatt csökkentheti a jövedelmezőséget.
• A rövid lejáratú adósság olyan adósság, amelynek lejárata 1 évnél rövidebb. A vállalatok általában rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére vesznek fel hiteleket a bankoktól, vagy kibocsátanak vállalati kötvényeket (CP). Mivel a rövid lejáratú adósságnak rövidebb a lejárata, nagyobb a visszafizetési nyomás, és az adósság érzékenyen reagál a kamatlábak változására, ami nagy hatással van a vállalat pénzügyi stabilitására.

Ezért a befektetőknek meg kell vizsgálniuk a vállalat pénzügyi kimutatásában szereplő hosszú lejáratú és rövid lejáratú adósság mértékét és összetételét. Ez segít megérteni a vállalat finanszírozási és forrásfelhasználási módszereit, valamint értékelni a pénzügyi stabilitását.

Az adósságkezelés hatása a vállalatra

Az adósságkezelés jelentős hatással van a vállalat pénzügyi helyzetére és üzleti eredményeire. Ha nem megfelelően kezelik, akkor a vállalat hitelminősítése romolhat, a finanszírozáshoz nehezen jut hozzá, és növelheti a csőd kockázatát. De ha aktívan kezelik, akkor javulhat a vállalat pénzügyi stabilitása, csökkenhet a finanszírozási költség, és növelhető a jövedelmezőség.

Először is, az adósságmutató az egyik legfontosabb mérőszám a vállalat pénzügyi biztonságának értékeléséhez, és ha magas, akkor az azt jelenti, hogy a vállalatnak alacsonyabb a kötelezettségeinek visszafizetési képessége, ami miatt negatív értékelést kaphat a tőkepiacon. Ez növelheti a finanszírozási költségeket, vagy akár meg is nehezítheti a finanszírozás megszerzését.

Az adósságmutató mellett az adósság-jövedelem arány is fontos mérőszám az adósságkezelésben, amely a vállalat jövedelmének az adósságkamatokhoz viszonyított arányát mutatja. Ha ez az arány 1-nél kisebb, akkor az azt jelenti, hogy a vállalat nem tudja az üzleti tevékenységéből származó nyereségből kifizetni a kamatfizetést, ami kétségessé teszi a vállalat létét.

Végül az adósság visszafizetési ütemterve is fontos, és ha a visszafizetések egy adott időpontra koncentrálódnak, akkor az növelheti a likviditási válság kockázatát, ezért célszerűbb a visszafizetések elosztása az időben.

Adóssághoz kapcsolódó mérőszámok, amelyeket a befektetőknek ismerniük kell

A befektetőknek meg kell vizsgálniuk néhány mérőszámot, hogy képet kapjanak a befektetésre szánt vállalat adósság helyzetéről.

• Először is az adósságmutató (Debt Ratio). Ez a vállalat teljes adósságának a saját tőkéhez viszonyított arányát mutatja, és az egyik legfontosabb mérőszám a vállalat pénzügyi egészségének értékeléséhez. Általában 100% alatti értéket tekinthető megfelelőnek, de az iparágaktól függően változhat.
• Másodszor az adósság-jövedelem arány (Interest Coverage Ratio), amely az üzemi eredménynek az adósságkamatokhoz viszonyított arányát mutatja, és azt jelzi, hogy a vállalat képes-e fedezni az adósságkamatokat az üzemi eredményével. Ha az arány 1-nél kisebb, akkor az azt jelenti, hogy a vállalat nem tudja az üzemi eredményéből fedezni az adósságkamatokat, és ha 3 évig tartósan 1-nél kisebb, akkor a vállalatot határeseti vállalatnak tekintik.
• Végül a hitelkihasználtságot (Hitel/Teljes eszköz) is gondosan meg kell vizsgálni. Ha ez az arány meghaladja a 30%-ot, akkor az azt jelenti, hogy a vállalat túl magas szinten használja a hitelt, ami miatt a vállalat érzékenyebbé válhat a gazdasági visszaesésre.

A fent említett adóssághoz kapcsolódó mérőszámok elemzésével a befektetők pontosabb képet kaphatnak a befektetésre szánt vállalat pénzügyi helyzetéről.